TÚLNÉPESESEDÉS
Az emberi népesség alakulása
Az emberi népesség a faj kialakulása óta folyamatosan növekszik. Általában egy faj növekedésének az szab gátat, hogyha az egyedszám eléri a környezet eltartóképességének határát. Ez az emberi népességre is igaz azzal a kitétellel, hogy a homo sapiens az egyetlen faj, amelyik saját környezetének eltartóképességét növelni képes. A homo sapiens történelmének döntő többségében halászó- vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott, amikor is a környezeti feltételek befolyásolták a népességszámot. Ebben az időben az új területek meghódítása jelentette az esélyt a népességnövekedésre. A mezőgazdaság megjelenése és elterjedése egy új korszakot nyitott az emberi népességnövekedés történelmében, hiszen ezáltal az ember nagymértékben növelni tudta a környezeti eltartóképesség egyik meghatározó komponensét, a rendelkezésre álló élelmet. Az ipari forradalom előtti népességnövekedés nem egyenletes, hanem ciklikus volt, ami azt jelenti, hogy a növekedés időről-időre korlátokba ütközött. Ezek a korlátok az éppen aktuális környezeti eltartóképességet, erőforrás-mennyiséget tükrözték, amely körül a népességszám folyamatosan ingadozott. Ezt az ingadozást az okozta, hogy a népességnövekedés megállítását okozó visszacsatolási folyamatok késleltetve fejtik ki hatásukat. A népesség gyarapodásában a legnagyobb ugrást az ipari forradalomtól napjainkig eltelt időszak jelenti, ez ugyanis jelentős befolyással bírt a visszacsatolási folyamatokra. Az ipari forradalom kezdetén körülbelül 770 millió ember élt a földön, alig kétszáz évvel később pedig már 2,5 milliárd. A növekedés üteme 1950 és 1990 között volt a legmagasabb. Ennek az időszaknak a végére az emberi népesség elérte az 5,3 milliárd főt.
A demográfiai átmenet
A XIX. század előtti időszakban az emberi népességet magas termékenységi és viszonylag magas halandósági szint jellemezte. A halandóság jelentős részét a gyermekhalandóság tette ki, ami nagy befolyással volt a várható élettartamra is. A XX. században azonban ez a trend rövid idő alatt jelentősen megváltozott és mind a két érték nagymértékben lecsökkent. Ezt nevezzük demográfiai átmenetnek. Az átmenet folyamatának fontos jellemzője, hogy a halandósági és a termékenységi ráta csökkenése nem egyszerre következik be. Kezdetben a termékenység még magas, de a halandóság szintje folyamatosan csökken. Ennek következtében a népesség gyors növekedésnek indul. Később a születési ráta szintén csökkenni kezd, majd mind a két érték alacsony szinten stabilizálódik, és a népességnövekedés lecsökken vagy megáll. Ezt a folyamatot láthatjuk a mai nyugati társadalmakban, máshol viszont az átmenet még a népességnövekedés szakaszában tart. Ezért bár lassuló ütemben, de a Föld népessége továbbra is növekszik.
Mi a jövő?
A világ népessége 2000-ben elérte a 6,1 milliárd főt, jelenleg pedig már több mint 7 milliárdan vagyunk. Nagyon sok előrejelzés született arra vonatkozóan, hogy ez a növekedés meddig fog tartani. A legelfogadottabb elméletek szerint a növekedés körülbelül 2050-ig folytatódni fog és akkor hozzávetőlegesen 9-10 milliárd fő lesz az emberi népesség. Mint korábban láttuk a nyugati világban a népességnövekedés már megállt, egyes országokban (így hazánkban is) egy lassú népességcsökkenés indult el, másokban újra enyhe növekedést tapasztalhatunk, de a meghatározó változások nem ezekben a földrajzi régiókban várhatóak. Feltételezések szerint, ennek a várható népességnövekedésnek a felét hat ország fogja produkálni (Kína, India, Pakisztán, Nigéria, Banglades és Indonézia). A népességnövekedés mégis valószínűleg globálisan is jelentkezni fog, hiszen ezekből a régiókból erős migráció indulhat el (tulajdonképpen már elindult) a jobb megélhetést biztosító gazdaságilag fejlettebb országok felé.