AZ EMBERISÉG GLOBÁLIS PROBLÉMÁI

Az ember, mint faj egyik jellemző tulajdonsága, hogy mindennapi élete során jelentősen átalakítja környezetét.

   Bár ez az átalakítás már akkor elkezdődött, amikor a gyűjtögető – vadászó életmódról áttért a mezőgazdasági termelésre, igazán jelentőssé csak az utóbbi pár száz évben vált. A környezet átalakításának következményei a Föld minden részén jelentkeznek, ezért globális környezeti problémákról beszélhetünk. Bár ezeket a problémákért az ember a felelős, sokszor nincs tudatában, hogy egyes cselekedeteivel milyen károkat okoz, és azoknak milyen következményei lehetnek.

   A modern társadalmakban megjelenő környezettudatos gondolkodásnak nincsenek nagy hagyományi. Az 1960 években jelentek meg az első szervezetek, amelyek valamilyen környezeti ártalom ellen felemelték a szavukat. Az azóta eltelt néhány évtized alatt jelentősen megnőtt az ilyen típusú szervezetek száma, de az elfogadottságuk mégsem tudott igazán jelentős lenni. Pedig a környezeti problémák általános megismertetése lehetne az első lépés ahhoz, hogy egy olyan értékrendbeli változás indulhasson meg, amely kiutat jelent ezekből a problémákból.

   Mivel a munkatársaink hisznek ennek az ismeretterjesztésnek a fontosságában, célul tűzték ki, hogy minél pontosabb és átfogóbb ismereteket jutassanak el, minél több a téma iránt érdeklődő emberhez.

Egy szemléletes példa: a közlegelők tragédiája

 

ÉGHAJLATVÁLTOZÁS

Az éghajlatváltozás jelei

A XIX: század második fele óta a Föld felszín közeli léghőmérséklete hozzávetőleg 0,7 oC-vel emelkedett. Ennek az emelkedésnek jól látható jelei vannak, mint például az, hogy az északi-sarki jégtakaró kiterjedése jelentősen csökkent, a magashegyi gleccserek visszahúzódtak és a tavaszi hóolvadás időpontja korábra tevődött. Ennek a folyamatnak a hátterében természetes és antropogén hatások is szerepet játszanak, de az utóbbi évtizedekben az emberi tevékenység szerepe sokkal jelentősebb.

Természetes és antropogén tényezők az éghajlat alakulásában

A földi klímát a jégkorszakok (glaciális) és a jégkorszakok közötti melegebb periódusok (interglaciális) jellemzik. Jelenleg egy ilyen interglaciális szakaszban élünk. Az utolsó jégkorszak (würm) körülbelül 10000 éve fejeződött be. Ez azt jelenti, hogy a klímát emberi tevékenység nélkül is jelentős hőmérsékleti változások jellemzik. A glaciálisok és az interglaciálisok kialakulásának okairól több elmélet is létezik, de nagy valószínűséggel szerepet játszik benne a légköri komponensek összetétele, a Föld pályájának vagy forgástengelyének változása, esetleg a Nap elhelyezkedése. A jelenkori melegedésnek tehát lehetnek természetes okai is, de a tudományos kutatások egyértelműen megállapították, hogy az antropogén folyamatok azt jelentősen befolyásolják.

Milyen antropogén folyamatok befolyásolják az éghajlat alakulását?

Az emberi tevékenységek közül az éghajlat változására leginkább ható tényező a szennyezőanyag kibocsátás. A légkörbe juttatott szennyező anyagok egy része az üvegházhatást erősíti, és ez okozza a globális mértékű melegedést. Az üvegházhatás természetes és a földi élet számára kedvező folyamat, hiszen e nélkül a Föld felszín közeli hőmérséklete átlagosan 33oC-al alacsonyabb lenne. Az üvegházhatást a légkörben jelen lévő egyes gázok okozzák, amelyek egy része különböző emberi tevékenység hatására is a légkörbe kerül. A legfontosabb üvegházhatású gázok a metán, a dinitrogén-oxid és a szén-dioxid. Annak ellenére, hogy ezek közül a gázok közül a szén-dioxid a legkevésbé aktív, mégis az antropogén eredetű klímaváltozásban ennek van a legnagyobb jelentősége. Ennek az-az oka, hogy a szén-dioxid kibocsátás messze felülmúlja a többi aktív gázét. A szén-dioxid kibocsátás az ipari forradalom óta folyamatosan növekszik, amit nagyrészt a fosszilis tüzelőanyagok elégetése és a zöld nővényi területek csökkenése okoz. Ez utóbbi azért jelentős, mert a zöld növények a fotoszintézis folyamatában a levegőből származó szén-dioxidot használják saját szerves anyagaik kiinduló vegyületeként, miközben oxigént termelnek.

 

 

TÚLNÉPESESEDÉS

Az emberi népesség alakulása

Az emberi népesség a faj kialakulása óta folyamatosan növekszik. Általában egy faj növekedésének az szab gátat, hogyha az egyedszám eléri a környezet eltartóképességének határát. Ez az emberi népességre is igaz azzal a kitétellel, hogy a homo sapiens az egyetlen faj, amelyik saját környezetének eltartóképességét növelni képes. A homo sapiens történelmének döntő többségében halászó- vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott, amikor is a környezeti feltételek befolyásolták a népességszámot. Ebben az időben az új területek meghódítása jelentette az esélyt a népességnövekedésre. A mezőgazdaság megjelenése és elterjedése egy új korszakot nyitott az emberi népességnövekedés történelmében, hiszen ezáltal az ember nagymértékben növelni tudta a környezeti eltartóképesség egyik meghatározó komponensét, a rendelkezésre álló élelmet. Az ipari forradalom előtti népességnövekedés nem egyenletes, hanem ciklikus volt, ami azt jelenti, hogy a növekedés időről-időre korlátokba ütközött. Ezek a korlátok az éppen aktuális környezeti eltartóképességet, erőforrás-mennyiséget tükrözték, amely körül a népességszám folyamatosan ingadozott. Ezt az ingadozást az okozta, hogy a népességnövekedés megállítását okozó visszacsatolási folyamatok késleltetve fejtik ki hatásukat. A népesség gyarapodásában a legnagyobb ugrást az ipari forradalomtól napjainkig eltelt időszak jelenti, ez ugyanis jelentős befolyással bírt a visszacsatolási folyamatokra. Az ipari forradalom kezdetén körülbelül 770 millió ember élt a földön, alig kétszáz évvel később pedig már 2,5 milliárd. A növekedés üteme 1950 és 1990 között volt a legmagasabb. Ennek az időszaknak a végére az emberi népesség elérte az 5,3 milliárd főt.

A demográfiai átmenet

A XIX. század előtti időszakban az emberi népességet magas termékenységi és viszonylag magas halandósági szint jellemezte. A halandóság jelentős részét a gyermekhalandóság tette ki, ami nagy befolyással volt a várható élettartamra is. A XX. században azonban ez a trend rövid idő alatt jelentősen megváltozott és mind a két érték nagymértékben lecsökkent. Ezt nevezzük demográfiai átmenetnek. Az átmenet folyamatának fontos jellemzője, hogy a halandósági és a termékenységi ráta csökkenése nem egyszerre következik be. Kezdetben a termékenység még magas, de a halandóság szintje folyamatosan csökken. Ennek következtében a népesség gyors növekedésnek indul. Később a születési ráta szintén csökkenni kezd, majd mind a két érték alacsony szinten stabilizálódik, és a népességnövekedés lecsökken vagy megáll. Ezt a folyamatot láthatjuk a mai nyugati társadalmakban, máshol viszont az átmenet még a népességnövekedés szakaszában tart. Ezért bár lassuló ütemben, de a Föld népessége továbbra is növekszik.

Mi a jövő?

A világ népessége 2000-ben elérte a 6,1 milliárd főt, jelenleg pedig már több mint 7 milliárdan vagyunk. Nagyon sok előrejelzés született arra vonatkozóan, hogy ez a növekedés meddig fog tartani. A legelfogadottabb elméletek szerint a növekedés körülbelül 2050-ig folytatódni fog és akkor hozzávetőlegesen 9-10 milliárd fő lesz az emberi népesség. Mint korábban láttuk a nyugati világban a népességnövekedés már megállt, egyes országokban (így hazánkban is) egy lassú népességcsökkenés indult el, másokban újra enyhe növekedést tapasztalhatunk, de a meghatározó változások nem ezekben a földrajzi régiókban várhatóak. Feltételezések szerint, ennek a várható népességnövekedésnek a felét hat ország fogja produkálni (Kína, India, Pakisztán, Nigéria, Banglades és Indonézia). A népességnövekedés mégis valószínűleg globálisan is jelentkezni fog, hiszen ezekből a régiókból erős migráció indulhat el (tulajdonképpen már elindult) a jobb megélhetést biztosító gazdaságilag fejlettebb országok felé.

 

A BIODIVERZITÁS CSÖKKENÉSE

Mi emberek okozhatjuk a földi változatosság legnagyobb pusztulását?

A biodiverzitás magyarul biológiai sokféleséget jelent. Ennek több szintje van, de a legegyszerűbb értelmezésben az élőlények fajainak összességét jelenti. A Föld történelme során többször fordult már elő olyan időszak, amikor a fajoknak a szokottnál nagyobb része tűnt el (a fajpusztulás, ugyanúgy ahogy egy új faj keletkezése egy bizonyos mértékig természetes folyamat). A két legjelentősebb a perm és a triász határán (kb. 250 millió évvel ezelőtt) és a kréta időszak végén (kb. 65 millió éve) történt. Az előbbiben az akkori fajok hozzávetőlegesen a 90%-a pusztult ki, míg a második esetben körülbelül a 70%-uk, köztük az akkori világ meghatározó élőlényei a dinoszauruszok is. Jelenlegi ismereteink szerint azonban egyik esetben sem zajlott a fajok kihalása olyan sebességgel, mint napjainkban. Ennek legfőbb oka az emberiség természetátalakító tevékenysége.

Mi okozza a biodiverzitás csökkenését?

  A szárazföldön a biológia sokféleségre talán a legnagyobb veszélyt a fajok élőhelyét jelentő területek rohamos csökkenése okozza. A különböző tulajdonságokkal jellemezhető területek fajgazdagsága jelentősen különbözik. Így például az egyik legnagyobb fajgazdagsággal a trópusi esőerdők rendelkeznek. Köztudott, hogy ezek a területek csökkenek a leggyorsabb ütemben. Ebben az esetben nem csak arra kell gondolnunk, hogy egy adott élettér teljesen eltűnik, hanem arra is, hogy esetleg több kisebb területre fragmentálódik. Ez sok faj esetében megnehezíti a táplálékkeresést, a párválasztást, vagy egyéb a faj fennmaradása szempontjából jelentős folyamatot. A természetes területek csökkenését több tényező okozza. Az egyre növekvő emberi népességnek egyre több területre van szüksége közvetlenül, mint saját élettér és közvetve is, mint például mezőgazdasági terület. Emellett természetesen a természetes élőhelyeket, mint erőforrást és nyersanyagot is hasznosítja az emberiség.
  Más a helyzet a tengerek és óceánok esetében. Ezeken az élőhelyeken a legnagyobb veszélyt a túlzott emberi felhasználás (túlhalászat) és a területek szennyezése következtében kialakult fajpusztulások jelentik. A globális felmelegedés is veszélyeztetheti az óceánok élővilágát például azáltal, hogy a melegedés a korallzátonyok pusztulását okozhatja, ami a tengeri élővilág hozzávetőleg egynegyedének ad otthont.

 

ENERGIAHASZNÁLAT

Energiahasználat a múltban

Az emberi történelem legnagyobb részében a biomassza volt a meghatározó energiaforrás, amit döntő többségében főzésre és melegedésre használt az ember. Az ipari forradalom időszakában kifejlesztett új technológiák következtében felmerült az igény egy ennél hatékonyabb energiaforrásra, ezért a biomassza szerepét fokozatosan a fosszilis energiahordozók vették át. Még egy rossz minőségű szén is legalább 50%-al több energiát tartalmaz, mint a levegőn szárított fa, a nyersolajból finomított folyékony energiahordozók energiasűrűsége pedig közel háromszor akkora. Hiába a modern világ rengeteg újítása, még a mai napig is az energiaszolgáltatás jelentős részét ezek az energiahordozók adják. A XX. század közepétől a villamosenergia termelés egy új technológiával bővült, ez pedig a nukleáris energiát felhasználó erőművek. A nukleáris energia használata folyamatosan komoly viták forrása, de sok országban jelentősen hozzájárul a villamosenergia termeléshez. Az 1960 évektől egyre többen ébredtek tudatára, hogy a modern emberi viselkedés és ennek egyik jelentős aspektusa a fosszilis energiahordozók használata komoly környezeti problémák forrása lehet. Ennek hatására kezdtek kialakulni a megújuló energiákat használó technológiát, amelyek kifejlesztése a mai napig folyamatosan zajlik.

Az energiatermelés aktuális kérdései

Tudnunk kell, hogy minden energia előállítási módnak megvan a maga előnye és hátránya. A fosszilis energiahordozók elégetése során kibocsátott szennyezőanyagok egy része fokozza az üvegházhatást, amivel hozzájárul a globális éghajlatváltozáshoz. Egy másik nagyon fontos tényező, hogy ezek az energiahordozók nem korlátlanul állnak rendelkezésre, ezért a használat intenzitásától függően valamikor (egyes szakemberek szerint előbb, mások szerint később) elfogynak. Viszont előnyös tulajdonsága is van. Mint azt korábban láttuk a fosszilis energiahordozók energiasűrűsége (egységnyi területen megtermelt energia) nagyon magas.
    A nukleáris energia használata okozza talán a legtöbb vitát a szakemberek és a lakosság között. Egyesek zöld energiának tekintik, mivel nincs közvetlen káros anyag kibocsátás, de két fontos területen komoly aggályokat okoz a használata. Egyrészt a radioaktív hulladék elhelyezése továbbra is nagy probléma, másrészt egy esetleges baleset nagy környezeti veszélyekkel járhat. Az atomenergia termelésnél sokan bíznak a magfúziós reaktorok sikerében, de a legtöbben mégis valószínűtlennek tartják, hogy az elkövetkező ötven évben ennek a technológiának jelentős szerepe lesz az energiatermelésben.
    A megújuló energiatermelést gyakran egységesen tárgyalják pedig nagyon sokféle különböző technológiát takar. Ennek ellenére természetesen vannak közös tulajdonságaik. Az előnyös oldaluk kézenfekvő, egyrészt úgy termelnek energiát (döntő többségben villamoserergiát), hogy közben nincs károsanyag kibocsátás, másrészt olyan energiahordozókat használ, amelyek mennyiségét a felhasználás nem befolyásolja (ezért megújuló). A hátrányos tulajdonságai már kevésbé ismertek. Először is az erőművek előállítási költségei nagyon magasak. Ennél talán jelentősebb hátrány, hogy a fosszilis- vagy a nukleáris erőművekhez képest az energiasűrűségük nagyon magas. Ez azt jelenti, hogy ugyanazt az energiát, mint amennyit például egy fosszilis erőmű termel, csak sokkal nagyobb területen képes megtermelni. És végül még egy hátránya van a megújuló energiák nagy részének, mégpedig az, hogy az energiatermelés valamilyen természeti jelenségtől (szélerősség, napsütés, stb.) függ, aminek jelenléte nem kellően kiszámítható, így nem biztosíthat a mai igényeket kielégítő egyenletes energiaellátást. Ezen kívül az egyes megújuló energiatermelési módoknak megvan a saját előnyös és hátrányos tulajdonságuk.
    Itt kell még szólni pár szót a manapság sokat hangoztatott bioetanol előállításáról. A most leghatékonyabbnak számító technológiát figyelembe véve, a XXI. század első éveiben tapasztalható 75 EJ-nyi benzin- dízelolaj- és kerozin-fogyasztást 550 millió hektár területen lehetne megtermelni. Ez meghaladja a világ mezőgazdaságilag művelt területének egyharmadát.

 

HULLADÉK

A hulladékról általánosan

Hulladéknak nevezzük a mindennapi élet során feleslegessé vált ezért kidobásra kerülő anyagokat. A hulladék, mint környezeti probléma szintén nem olyan régi keletű. Különösen igaz ez a háztartásokban keletkezett hulladékokra, hiszen a XX. század előtt szinte nem volt olyan anyag, amit valamilyen módon ne hasznosítottak volna. A műanyagok felfedezése és általános elterjedése szintén  jelentős lépést jelentett a hulladékprobléma kialakulásában, hiszen ezeknek az anyagoknak a nagy része nehezen bomlik, égetésük pedig mérgező gázok keletkezésével jár. A hulladékkal kapcsolatos problémák bár a fejlett gazdaságú országokban kezdődtek, manapság már erősen jelentkeznek a harmadik világ országaiban is. Ennek az-az oka, hogy az árucikkek egy részét illetve a csomagolási kultúrát kezdik átvenni a fejlettebb országoktól, viszont a hulladékkezelés technológiája még nagyon fejletlen. Másrészt természetesen a gazdagabb országok szívesen viszik a saját nem kezelt hulladékukat szegényebb országokba.

A hulladékkezelés

Elsődleges szabályként elmondható, hogy az a hulladék a legjobb, amelyik nem keletkezik. A hulladékgazdálkodás többféle módszert használ a hulladék kezelésére. Ezek közül legjobb a hulladék másodnyersanyagként való felhasználása (recycling), illetve a szerves hulladék komposztálása. Ezen kívül a hulladékot még el lehet égetni, aminek már vannak környezeti ártalmai, de a legrosszabb megoldás a lerakókban (vagy egyéb más helyen) való elhelyezés. Magyarországon a hulladékok 92 %-át lerakókban helyezik el. Külön meg kell említeni a folyékony hulladék elhelyezésének kérdését. Ezzel a területtel a szennyvíztisztítás foglalkozik, hozzátéve hogy a szennyvíz egy részét nem tisztítják. A szennyvíztisztítás folyamán nagyobb tömegű tisztított víz mellett hátramarad kisebb tömegben, de nagyobb töménységben kezeletlen szennyvíz.

 A hulladék, mint globális probléma

A hulladék akkor válik globális problémává, amikor egy-egy terület vagy ország nem tudja kellően kezelni saját hulladékát, ezért azt bejuttatja folyókba, tengerekbe, óceánokba, esetleg elszállíttatja más országokba, vagy amikor az égetés során káros gázokat bocsát a légkörbe. Sajnos a mai fogyasztási kultúrát kiszolgáló piac annyi hulladékot termel, hogy valószínűleg nincs a világnak olyan része, ahol ezek ne jelennének meg. Tipikus példa erre azok a főleg különböző műanyagokból álló „szigetek”, amiket a Csendes-óceánban az áramlatok hoztak létre és tartanak egyben. Ezek a „szigetek” hatalmas területen helyezkednek el (együttes átmérőjük körülbelül 2500 km, átlagos mélységük 10-30 méter és becsült súlyuk 100 millió tonna), jelentős károkat okozva a terület élővilágában.

 

MODERNKORI FOGYASZTÓI SZOKÁSOK

Mi áll a fogyasztói szokások hátterében?

A gazdaság szereplőinek mindig is érdeke volt, hogy igényeket generáljanak, ezzel növelve a bevételeket. Ez azt jelenti, hogy felkeltség bennünk a vágyat valami megvételére, amire tulajdonképpen nincsen feltétlenül szükségünk. A túlzott fogyasztás természetesen nagyon komoly környezetterheléssel jár, hiszen minden megvásárolt tárgyunk elkészítéséhez energiára és nyersanyagra van szükség, ezen kívül pedig nagyon sok felesleges hulladékot termelünk. A modern média eszközei új korszakot nyitottak az igények felkeltésében. Elég egy TV reklám és az eladni kívánt árut máris több millióan látják, ráadásul a modern pszichológia eszközeivel tálalva és vonzóvá téve. Jól ismertek az „első” ilyen próbálkozások, amikor mozikban egy-egy képkocka erejéig üdítőitalok képét vetítették a film közben. Ezek a képek rövidségük miatt nem tudatosultak, viszont a trükk eredménye az lett, hogy szünetben a nézők megrohanták a büfét. Persze ennél sokkal árnyaltabb eszközei is vannak a reklámpszichológiának.
A fejlett gazdasággal jellemezhető országok egyik jellegzetessége, hogy igen nagy feleslegben leget hozzájutni élelmiszerekhez és egyéb termékekhez. Ez sokszor azt eredményezi, hogy nagy mennyiségben vásároljuk ezeket a termékeket, aminek jelentős része végül kidobásra kerül. Ezt a pazarló magatartást sokszor tetézi, hogy a legtöbb termék előre csomagolt, így jelentős hulladékképződéssel jár. A csomagolóanyagok aránya az utóbbi évtizedekben (tehát viszonylag rövid idő alatt) jelentősen nőtt, komoly környezeti problémát okozva. Tipikus példa a felesleges hulladékra a palackozott vizek példája azokban az országokban is, ahol a csapvíz iható.
A fogyasztással kapcsolatos másik jelentős probléma a nagy távolságokról érkező árucikkekkel kapcsolatos. Sokszor olyan termékeket, amelyeket egy ország máshonnan exportál, saját maga is előállít és külföldre is importálja azt. Ez az országok közötti árumozgás szintén gazdaságmozgató tényező. Ezek a nagy távolságokra történő szállítások jelentős környezetterhelést jelentenek. Ennek a környezetterhelésnek a nagysága függ a távolságtól, illetve a szállítás módjától.

A „fogyasztás mérése”

Az egyes országok lakóinak fogyasztási szokásaiból származó környezetterhelésének szemléltetésére több fogalmat is bevezettek. Ezek közül talán nem a legjobb, de a legelterjedtebb az ökológiai lábnyom, ezért mi is ezt mutatjuk be. Az ökológia lábnyom egy olyan mérőszám, amivel jellemezhetjük egy adott terület, leginkább egy ország népességének területigényét a fogyasztás függvényében. Pontosabban azt mutatja meg, hogy a vizsgált ország adott technológiai fejlettsége mellett mekkora területre lenne szüksége önmaga ellátásához, illetve a megtermelt hulladék elnyeléséhez. A jelenlegi népességszám mellett a föld minden egyes emberére maximum 1.88 hektár terület juthatna, ehhez képest egy átlag magyar ember ökológiai lábnyoma 3.7 hektár, egy átlag amerikaié pedig 9.57 hektár. Természetesen, ahogy nő a föld lakossága az egy emberre jutó terület ezzel arányosan csökken, a fogyasztói igények növekedésével pedig az ökológiai lábnyom értéke növekszik.

 

 

KAPCSOLAT


H-1088 Budapest, Múzeum u. 7. II. emelet
Kossuth Klub

Telefon: +36 1 951 7007

Lőrinczi István
Mobil: +36 30 8535 536
email: